Mondok egy mesét.Hol volt, hol nem volt, élt a világon egy kislány, aki kaláccsal és borral a kosarában elindult az erdőbe. De közben igencsak eltévelyedett, letért az útról, egyik virágot szebbnek látta a másiknál, és mind messzebb került az úttól. Majd mire észbe kapott, már elég késő volt. Mert addigra a nagymama bekerült a farkas gyomrába. Végül pedig maga Piroska is! 
A farkas gyomrában nagyon sötét volt, és Piroska elkezdett kutatni az érzései és gondolatai között.  A farkas gyomrából végül pedig már nem Piroska, hanem Barika került ki a napvilágra, és ügyködik azóta is töretlen és boldogan, 🐑 hogy a gyerekek természetes, szép és ízléses játékokkal játszhassanak,🐑 hogy a gyerekek táborok, foglalkozások alatt találkozhassanak a gyógyító gyapjúval, a fejlesztő kézimunkával, kéz a kézben a mesével,🐑 hogy a felnőttek kezébe is szép, természetes kiegészítők kerüljenek,🐑 és hogy hirdethesse, hogy a gyapjú igaz, a műanyag hazudik; a hírek hazudnak, a gyógyító mese pedig igaz. Mert az valóban úgy van, hogy Piroskához hasonlóan sok virágot leszedtem már: vagyok kertészmérnök, fordító-tolmács, félig magyartanár, még női szabó okj-m is van. De leginkább akkor vagyok boldog, amikor Barika lehetek. 
Inspirációim:🐑 a gyerekkori székelyföldi élmények, a székely nagyanyám szőtte, szép emlékeket őrző cserge (gyapjú faliszőnyeg), ami minden eddigi lakóhelyünkre elkísért,🐑 a kézimunka gyerekkorom óta, felnőttként a keszthelyi Népművészeti Alkotóház szakkörei (szövés, nemezelés, babavarrás, hímzés), 🐑 a Waldorf világa, a Ligetszépe meseterápiás módszer® , a meseterapeuták munkája,  🐑 a dotpebblesknits csodás mintái🐑 és még biztos egy csomó minden, amiről nincs is tudomásom. 🙂